Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

VII. Hasonlatok

180 Petőfi-Könyvtár Más tekintetben azonban éppen fentemiitett erényeit s hibáit követői (Zalár, gyakran Lisznyai s a többi sallangosak) az émelygésig utánozták sképzeletükgyengeségétadagályosabbnáldagályosabb képek halmozásával s túlhajtásával törekedtek elpalástolni s az ő be nem fejezett öntudatosságából eredő hibáit, hébe-hóba előforduló katachresiseit egész öntudatos divattá emelték. Ilyen pl. Szelesteynek következő erőlködése „A Kárpátokon" cz. költeményében: A sötét árnyak sötét éjszakáján átnéz a felleg s keble felriad, utána zúg a repülő sasoknak, majd egy villámot üstökön ragad s mint az eszmével lázit, gyuj vele és gyászos keble repedéséből égő flamingó száll a völgybe le... Nemcsak képtelenség, hanem izetlenség. Vagy még túlzóbb módon Pajer „ Hozzá1 cz. költeményében: A tengerörvény hullámaiból divatfodort szövök ruhádra, selyemhajadba sebes villámokat tűzök fel ékül, a Chimborassot lábad zsámolyául zúgó szelekkel hengeríttetem s fejed fölé királyi boltozással a csábító szivárványt ivezem, s szép tagjaidat ringatni át, megint át, földrengésből fogok emelni hintát stb. Tehát a Chimboiasson ülő hölgy haját villámok ékitik, míg feje felett a szivárványboltozat ragyog diadalívül. Ez már egyszerű nonsens. Ilyenek mind máig folyton kisértenek és mindig velejárói lesznek a tehetetlen, nagyot akaró s minden áron ujat kereső dilettantizmusznak. Csakhogy Petőfi működésének áldásos voltát