Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

V. Személyesítések

Petőfi és a természet 113 észrevehetően mutatja nagy honfitársának, Lenaunak befolyását.*) Lenau volt az, ki újra bőven, hatalmasan s megkapó újsággal szólaltatta meg a zsoltárok merész személyesitéseit s teljesen emberi érzéssel, fájdalommal ruházta fel a természet tüneményeit s tárgyait. Az ő idejéig rendesen azt mondták: úgy támaszkodom barátomra, mint a repkény a tölgyre. Lenau modorában így hangzik: A repkény támaszkodik a tölgyre, mint barát a barátra. E modort sajátította el Petőfi is, csakhogy alkalmazásának müvésziségében s változatainak színgazdagságában a tanítvány csakhamar túlszárnyalta a mestert. Állítsuk egymás mellé Petőfinek s Lenaunak egy pár rokon tüneményről szóló személyesitését s az ellentét, illetőleg kiegészítés kedvéért vegyük Heine-és Tompáét is figyelembe. Lenaunál: Mint mikor a paripák végig iramodnak a pusztán, s átzúgva a nyúlánk fűszálakon, lehajlítják őket viharzihálásukkal s eltiporják kemény patkóikkal, úgy rohannak pusztítva az égi lovak a zöld tengerrónán keresztül, szélvészt nyerítenek s leseprik a szikár árboezokat. — Csak ritkán repül át a völgyön egy villám vad futásban. Tarka dalain a pacsirta boldogan mászik a légbe. Ujjongva jelenik meg a regg, felemelve arany kelyhét, a napot s részegítve önti hegyre-völgyre sugáros gyönyörét. *) Lábán Nándor. A prosopopeia L.-nál és befolyása Petőfire. Petőli-Könyvtár. XXI. 8