Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költők lantján 99 Hány sebet ütött rád gyanúsítok vádja, Szájas hazafiság botor pereátja! De te tűrtél mindent, félreértést, vádat, S annál igazabban szeretted hazádat! Egyre csak küzdöttél, egyre csak fáradtál, S hazádnak tömérdek dicsőséget adtál . . . Nagy csapások közt is Diztál és reméltél — Légy áldott, ki érte ily sokáig éltél! Mint két testvércsillag a fekete égen, Úgy vagyunk mi együtt gyászban, dicsőségben! S márczius azért lesz mindig szent és drága, Mert ez a mi lelkünk örök ifjúsága. Ez a nap azért lesz a napok legszebbje, Azért marad ünnep, a nemzet ünnepje, Amit az időből nem lehet kitörni, Mert mi tettük azzá: Jókai, Petőfi. Ábrányi Emil SÍROD ORMÁN. (1898.) Sírod ormán elmerengek, Lánglelked csodálom, Látom amint száguldozik A tüzes villámon. Milliók lelkébe szórod Sziporkázó lángod' Mintha vele fel akarnád Gyújtni a világot. 10*