Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költök lantján 93 Szellemeddel beragyogtad A végtelen mindenséget, S hogy mint magyar éltél, haltál: Ez legnagyobb dicsőséged. S most, az Isten trónja mellett, Szent harczodat tovább vivőd : Nem találjuk, ezért üres Erdély földjén, földi sirod. Erdélyország, édes hazám, Szabad voltál, szabad leszesz: Értted élni, értted halni: Méltó voltál — Petőfihez! Szász üerö PETŐFI SÁNDOR. (1898.) A tavasz ha eltűnnék a földről, És fagy ülne völgy, halom felett: Dalaidban visszatérne hozzánk Még egyszer a bájos kikelet. És ha minden ember-szív kihűlne, Mint a föld-, a bús, örömtelen: Dalaidból újra megtanulnék, Mi az édes, gyötrő szerelem ! Ábrányi Emil.