Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

90 Petőfi-Könyvtár Ott esett el! . . . Ámde a halál sem Tépheté meg fénylő koszorúját: Üstökös lett fenn a csillagok közt, Ott járja most halhatatlan útját! Egy világra szórja szét sugárit, Megcsodálják az idegen népek; S dalait, mik szivéből fakadtak: Visszazengik sikok, erdők, bérezek, Sírja hol van ? ... Azt ne kérdezzétek! Lantját, kardját nem leié meg senki; Halhatatlan, örök dicsőségét E kis hajlék egy világnak zengi: Itt született, itt ringott bölcsője A szabadság s szivünk dalnokának' .. Törpe minden palota előtted Szerény hajlék!... Én csodállak, áldlak Komócsy József.