Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költök lantján 77 A vész megállt, de ő nem végezé be Csend a hazán . . . halálcsend . . . s ő halott! Ki látta vérét? villámok fölébe Tünt el s hónáért most is harczol ott! Nézzétek őt fenn, — s mint határtalan Kék lobogót, e hon egét fölötte, Melyre a nap, a szabadság arany Betűje van lángsugárral hímezve. Hiába! Felhők ezt el nem takarják, Mert ő a felhők fátyolát letépi, És a világra árad a szabadság, S dalát világra zengi fönn Petőfi. Bartók Lajos. PETŐFI SZOBRA. (1882.) Fényes idők magasztos dalnoka! Ércz-szobrod ott áll, iin a köztérén. Silány és törpe kor tevé oda, Mely tud bámulni, de követni — nem; Ezrével alkot gépet a jelen, — De férfit, eszmét, — óh! azt nem terem. Mily más idők! — mikor szent éneked Egy nemzetet szólita talpra föl — S varázsán a magyar nem rettegett A félvilág erős seregitől . . . Epigónod a nép szemetjebői Bandát toborz ma, mely boltokra tör.