Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

54 Petőfi-Könyvtár S megjelen a dalnok. Bal kezében Lantja zeng és jobbján kard peneg. Jöttén dícssugár mosolyg az égből, És az égre néznek a szemek. „Rajta — itt vagyok — hős nép — utánam !" — Szól a dalnok és előreront. S zsarnok s szolga népe összezúzva Dőlnek el a véres harcz-síkon. — Vége már a harcznak. Bús feledség Éje rejti a csaták terét. Aki annyit szenvedett — a hős nép Nyugalomban tölti életét. Dalnokát a harczban elveszité, Ám a lanton megmaradt a dal, S rajta folyvást zeng az ősi hirnév, Ősi bánat, ősi diadal. Eötvös Károly.