Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

46 Petőfi-Könyvtár PETŐFI BÖLCSŐJE S SÍRJA. (1861.) Előbb kerestük születésed helyét, Mit — hogy kíváncsi kutatók ne leljék A bosszantó feledség elfedett; Most meg, — kerestük a néma hantot, Ahol elejtéd a kardot s lantot; Előbb a bölcsőt, most sírhelyedet. Meg van a bölcső! Még a ház is ott van, Hol szólni kezdtél „pendeles korodban", Kő jegyzi most, hogy ez s ez volt a nap . . . Mert nagyjaihoz hálás az utókor, S amikorra meghaltak (éppen jókor!) Elismeri, hogy nagyok voltanak . . . De hol a sír? — Óh, ki lelendi ezt fel: Hogy megjelöljük kővel, vagy kereszttel, Mit mondok? óriás piramiddal azt?! Óh csak keressük, mindütt, arra, erre . . . Arról fogunk ismerni majd a helyre: Szebb a virág ott, zöldebb a haraszt. Nem jobb, mint mi, — nem jobb a természet sem ! Holtodra várt, hogy virággal behintsen, Addig tövissel vérzé szivedet. Most, hogy bűnét a légtől elfedezze: E szívre, mely ezerszer megsebezve, Virággal hímzett takarót vetett!