Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

36 Petőfi-Könyvtár PETŐFI SÁNDOR EMLÉKKÖNYVÉBE. (1848.) E szent, e nagy napon, melyen végtére Megtesült a kimondott ige: S nép, függetlenség, alkotmány s szabadság Magyar hazánkban többé nem rege; Melyen, kezében széttépett bilincscsel, Győzelmi zázlóval másik kezén, Áll köztünk a kivitt sajtó-szabadság; Melyen egy jobblét dicső reggelén A leigázott óriás, a nép, Üdv néki! a kigyó fejére lép — Dobogjon össze szivem hő sziveddel, Mint egybeolvad lantom énekeddel. Garay János. PETŐFI SÁNDOR SÍRJÁN. (1850.) Hol nyugszol, melyik föld takarja tetemed, Kinek keze tett jelt megfagyott szivednek? Barátid sem tudjuk, mégis fölkeresünk, Láthatlan szálain az emlékezetnek. Felkeresünk síró, bánatos kebellel, Költői egünknek lehullott csillaga, Felkeresünk igaz, nemes önérzettel, Mert bár korán vesztél, — büszke rád a haza. Kedves dalaidban egykoron így szóltál: Tomboló paripák, s harczi moraj között Múljék el életem. Meghallgatott az ég — Lelked jobb csillagba csaták közt költözött.