Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költök lantján 167 A játékszínről szót még egy ifjú hoz: „És kegyed mit szól Szentpéteri úrhoz?" — „Ah, mely csintalan — illőn válaszolnak — Kellemdús, bohó, — vájjon játszik holnap?" Zsong, zúg az utcza s egy más utczasorbul Szótlan, magába' valaki befordul. S a pesti utczán elalszik a zaj, Csendes mosolyban meghal a kaczaj; A lyánykák batisztruhái alatt Édes borzongás lopva átszalad, Felzsong szivükről csengve-bongva Mámoros érzés — verssorokba S szerelmes áhítattal súgja Maga elé a pesti utcza : „Der Petőfi kommt!" Lehoczky Béla. PETŐFI. Elszállt, eltűnt... Mindhasztalan keresték A legnagyobb költő haló porát; E nemzet a sötét gyász nagy keresztjét Haldokló hittel vonszolá tovább. — De nem gyászoljuk többé már kesergve; Mert érezzük, mert tudjuk, hova lett: Nem tünt el, itt van ... egy porszem belőle Betölt minden igaz magyar szivet!