Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

154 Petőfi-Könyvtár És nap fényében, láng hevén, A hold sugáriban, Lombsuttogásban éjfelén : Ábrándja, álma van; Gyors szárnyalásban a madár, Mit vágya visz, ragad, Lelke merész röptéből egy Képpé vált gondolat. S míg rózsa nyílik, lomb fakad Ott, Segesvár terén, S a honi „hármas bérez" felett Hajnal kél, nap lemén, Amíg ébren vagy, élsz, szeretsz Én édes nemzetem: Lánglelkű költőd szelleme Tiéd, — veled leszen! Oh, ünnepelj hát, ünnepelj: Kincsed el nem veszett; Láthatlanul segítenek Az égi istenek; Egy-egy váratlan sorsvonás, Egy eszme, gondolat, Mely jól talál, — tőlük hozott Küldetést, szárnyakat. Oh, ünnepelj, én nemzetem! Bár ez érczalkotás — Öltő nyomán öltő ha jő — Megdől, mint annyi más; Míg a magyarnak lesz hona, Míglen egy szív dobog, A „szabadság, a szerelem" Költője: élni fog! Horváth Böske.