Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

16 Petőfi-Könyvtár Harczoltam én, bár nem valék baka, De lát'd azért áll a fiú nyaka. És bár, miként te, nem valék színész: Zúdula rám vihar, zúdula vész, Játszottam a bús árva szerepét, A kín mégis szivem nem dúlta szét. E gondolat volt pánczél s menedék: Kínom szerzője nem magam valék. De hagyjuk a letűnj napok baját, Nem czélom irni ékes alagyát. Boldog, kit nem törvén meg a bajok, Büszkén mondhatja: én ember vagyok!... Sokáig volt a sorssal párbajom, S le nem csapott, kevélyen mondhatom. Vegyüljön bár kelyhembe több üröm: Szelíd mosolylyal azt is eltűröm. Küzdjünk ha kell tovább is, jer velem, S ha végre nyerve lesz a győzelem: Vigadjunk, mint a hét hadóriás, Akik „magnum fecerunt áldomás Losonczy László. PETŐFI SÁNDORNAK. Válaszul P. S. Kerényi Fr.-hez cz. költeményére. (1844). Hogy is ne szóljak vissza pár soron Dalodra, te pogány Anakreon, Ki még az égben is, kemény dolog! Csak bort s szerelmet énekelni fog.