Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

134 Petőfi-Könyvtár PETŐFI JELSZAVA. Óh, szent szabadság, éltünk lelke te, Óh szerelem, te lelkünk élete, Ti voltatok a költő jelszava, Kinél a szó már férfitett vala. S elégett lelke szerelem tüzén S elégett élte harczok lánghevén. E lángból kelt ki, mint féniksz-madár És messzetünt az öröklésbe már. Hogy élt közöttünk s álom nem vala Azt hirdeti még lángoló dala, Hogy férfi jelszó nem volt lenge szél: Arról halála hangosan beszél. Ma férfiszó csak üres, puszta lég, Ma férfijelszó szines buborék: Jelenj meg költő, támassz uj hitet, Hogy férfijelszó lesz még férfitett. Hegedűs István. PETŐFI. Petőfi!... Ma többet nem forgatom könyved. Elmerengni rólad behunyt szemmel könnyebb; Úgyis ráborult már szememre a fátyol Lelked rózsáinak illatmámorától.