Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

112 Petőfi-Könyvtár Te voltál s vagy a dal birodalmának Babérkoszorús fejedelme ! Támadtál, — mint égi jelenés támad, S eltűntél zengőn, fényt lövelve . . . Önsúlyával mást megöl az idő, Te nősz alatta, mint a pálma, S virágba sivatagokat borit; Porló szived ezer virágzó álma. Dalaid örök tavaszi pompával Viruló bűbájos virágok — Belengik s dicsőséged illatával Beillatozzák a világot . . . S lelkekbe szórva drága himporuk; A jövőnek dúsan teremnek: Üdvözítő arany-gyümölcseit Szent szabadságnak, édes szerelemnek . . . Lampéríh Géza. PETŐFI FÉLSZÁZADOS EMLÉKÜNNEPÉN. Felolvasta a szerző a segesvári Petőfi-ünnepélyen. (1899.) Riadj e sírról félszázadnak álma! S ki könnyben ülsz e szent hantok felett, Hazám nemtője! Szárnyaid kitárva, A bérezek ormán ma büszkén lebegj! . . . A kincses Erdély legdrágább kincstára Nyílik ma meg, — s kit tőlünk elfedett: Fölkél a nemzet hívó szózatára, S lángszellemével e földet bejárja! . . .