Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

D. D.

94 Petőfi-Könyvtár s így lettünk összesen Feketénével és testvérével együtt hatan. És így elmentünk Szigetvárra, terjeszteni és bámultatni művészetünket, de csakugyan méltányos volt a közönség irántunk, mert nem nézte meg silányságainkat ..." íme, egy társulat a szép elmúlt időkben . . . Csoda-e aztán, ha kétségbeesésükben olyan fogásokhoz folyamodnak, amelyeken kaczagva botránkozik meg az eljövendő idők historiografusa? Zombor volt a szintere annak a jutalomjátéknak, amelyről szólandó lészek. Csefalvy társulata végvonaglásaiban nyomorgott a nagy alföldi városban. Sehol semmiféle segítség vagy csak kilátás is segedelemre. Komáromy, a társulat hősszinésze, egy mentő ideára lel, amely legalább a kimozdulást elősegítse, jutalomjátékul elő fogja adni a „Mohamed futását". A Grosgye-wak nevezett mulató-kertben volt felállítva a nyomorult színpad. Azt meghordatta Csefalvy homokkal. Az lesz a sivatag. A szinpad közepén lyukat furt az ügyelő s alája a Zsivánovics hentestől kért roppant hurkatöltő volt elhelyezve, bőven megtöltve vizzel, mint amely adandó végszóra a sivatagból hirtelen kibukkanó forrást fogja ábrázolni. Komáromy lesz a Mohamed. Ö fog futni és eltévedvén a sivatagban, szomjan hal, ha Allah nem tészen csudát. Azért is ő a végső kritikus pillanatban fel fog szivrehatóan fohászkodni Allahhoz, hogy tegyen érte csudát.