Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

D. D.

D. D. — KépeK a hajdani vidéhi direKtor-életből. — E

zt a két betíit az olvasó eddig csak az 5. G. betűk kíséretében tanulta ismerni. A két D maga — hieroglif százezrek előtt. Ez a két betű a vidéki színészek költséglapján az első helyet foglalja el. Azt mondják, hogy a régi deákos világból való, amikor a vidéki trupp a napi listára először is azt irta, hogy „Directori Debemus", azaz a direktornak tartozunk . . .ennyi s ennyivel. Már most minden érző lélek képzelheti, hogy mi lehet az a D. D. A direktoré vala régente minden. Diszlet, ruha, könyvtár és kellék. Ennek a használatáért fizettetett magamagának a direktor egy bizonyos összeget, amely a legrongyosabb truppoknál sem volt két forintnál kevesebb. De öt forint nagyon gyakran volt. Ami azután maradt a napi bevételből, azt majdlingra osztották. Bevallom szomorúan, hogy a majdling etimológiáját nem ismerem, de elmondom a lényegét. A majdling úgy „történt", hogy a kasszába