Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

A kortina mögött

A kortina mögött 85 Persze, Marczi nagy hevében rálépett a lefüggő hosszú hajra. A jelenet tönkre volt téve.) Kisfaludy munkásságáról igy szól tovább a napló: — Itt mulatásunk alatt a közönség figyelmes részvéte felvillanyozta Kisfaludy Károlyt, több darabbal gyarapította drámai irodalmunkat s az igazgató a „Kérők" czimü vígjátékot jutalmul tűzte ki számára. Nagy közönség gyűlt egybe, mintegy méltánylatául szorgalmának, maga az igazgató is Pestre rándult az előadásra, melynek végével barátságos estelire meghívta Kisfaludy Károlyt is, a vendégkoszoruba magam is hivatalos voltam a Magyar Király vendéglőbe. Éjfél tájban, mikor az idegen elem eltakarodott, bodorodni kezdett a jó magyaros kedv, azt mondja Kolozsváry Pál igazgató: „Hozd ecsém le a lantodat, danolj azokból a keserves magyar nótákból, hadd legyen jó kedvünk!" Én aztán énekeltem egyet-mást, a régi kor magyar nótáiból, mig végre az igazgató, sőt Kisfaludy Károly is belemelegedett s általános kórus harsogott a teremben, jókedv honolt mindenki szemében s more patrio, magyar szívességből össze-vissza öleltük és csókoltuk egymást. — Most már, öcsém, fütyülj egyet, mert már rekedtek vagyunk, — mondja a direktor, — mernék fogadni, barátom, Károly, még nem hallott ilyen füttyöt! — Csendesség lőn. Fütyültem lantom kísérete mellett, Kisfaludy Károly elragadtatással halgatta, végre felkiált: — Ez sok! Ezt soha sem hittem volna!