Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi kortársai

Petőfi kortársai 59 De hát, akiknek egész esztendei fizetésük csak egy pár száz forint — és mégis jót tesznek? Halljátok csak az öreg Udvarhelyi esetét. Nem én beszélem el, rólam azt hinnétek, hogy a régi színészek iránt való szeretetem mondatja velem. Vas Gereben bátyámnak adom át a szót. Szava szentírás. „ ... Öt évvel ezelőtt (1863-ban irja ezt) a hatvani utczában összecsoportosult néhány száz ember, bizonyosan valami megbámulni való végett, mit a közönség egykönnyen el nem enged. Az öreg Udvarhelyi-ve 1 mentünk együtt. Beszélgettünk a világ járásáról, mely oly régen annyira bomlott, hogy a mennyei órás maholnap kénytelen lesz uj kereket rakni egynémely elavult helyett. Az öreg szokott mély érzelmével hasonlítgatta össze a jelent a múlttal, panaszosan mondván, hogy az egykori lelkesülés is alvófélben van, közönségünk elálmosodott irodalom és művészet iránt és a színészt megint komédiásnak kezdi nézni, mint a mult század végén. Amint tudtam, vigasztaltam öreg barátomat és ki akarván téríteni buskomorságából, mondám : — Komédia az egész élet! Reggel korán mi újságírók komédiázunk, kitálalván az ujdonságéhes közönségnek a vett, kapott és talált hazugságokat, reggeli után kezdenek komédiázni a kereskedők, ügyvédek és több effélék, kívánva a vásárlók- és ügyködőknek „jó napot", s mondván „alásszolgáját" a megszokott szólásmódok szerint,