Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi kortársai

Petőfi kortársai 57 Mutatta is és vagy tizenhat esztendeig fizette a nyugdijat olyan tagnak, aki alig pár száz forintot fizetett be s akinek éppen háromszázszorosan fizette vissza a befizetett forintokat. Régi nóták már ezek. Vagy mit szólanak az ilyen újdonsághoz, melyet a Színházi Látcső április tizediki száma hoz, hogy: „Ápril hatodikán a Nemzeti Szinház uj előadási sorozatát (a színházi esztendő április elsején kezdődött ; máig is úgy van vidéken) Jókai szép nyelven s a hazaszeretet melegével megirt színpadi költeménye „A szigetvári vértanuk" nyitá meg, melyben Jókainé mindig szépen játszsza Annát. Kisebb szerepekben Odry és Sántha uj tagokat láttuk, az elsőnek mély hangja van, a másik ügyes színész. Sajnos, hogy csak kis közönség jelent meg, stb." Odry már a túlságos korán elkezdett nyugalmat élvezi (bizony még bátran énekelhetne gyönyörű baritonján), míg Sántha Tóni ott ült a Nemzeti Szinház kasszájában és uralkodott a sárga és zöld biléták fölött. Abban a kasszában sok jeles színész ült, ott kuczorgott az öreg Balogh István, ott ült Némethy, a népszinmüénekes, öreg éveire, ott ült aztán ő is, a jókedvű inasok páratlan ábrázolója, s helylyel-közzel a — múltról álmodott. A nálunk vendégszereplő külföldi művészekről jut eszembe Lagrange asszony, aki most halt meg olaszországi kastélyában s aki a mi Nemzeti Színházunknak 1850-ben volt hosszabb ideig vendége.