Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi színész élete

40 Petőfi Könyvtár Deczember negyedikén jelent meg költeménye, „A borozó" a Bajza Athenaeum-ában. Tavasszal fel is utazott s meglátogatta Bajzát, Vörösmartyt. De maradjunk a szinészpálya mellett. Szuper naplója sokszor emlékezik Petőfiről, de Szuper elbeszéléséből még sokkal többre emlékezem. Mikor interpelláltam az öreg urat, a kinek „Napló"-ját Vályi Béla adta ki, hogy miért nem írt részletesebben s körülményesebben erről az időről, azt felelte, hogy ő ugyan gyanította Petőfi hivatottságát, de akkorában még nagyon fogadkozott a színészet mellett, mig ők poétát sejtettek benne Meg aztán a naplót Vályi a sajtó alá rendezéskor maga nézte át; beleirt volna ő, már mint Szuper, akkor egyet-mást, de a szerkesztő azt mondta, hogy az zavarná a napló közvetetlenségét. Utólag nem is lehet harmincz esztendő előtti dolgokról naplót megírni. Petőti szinésznevei Borostyán, Pönögei Pál (a mely név alatt verseket is küldözgetett be), Dalma, Örömfi és Rónai. Egyik sem hagyott maradandóbb emléket a színészet történetében. A szinészpálya csak kitérés az ő fényes pályafutásán. Mindig Shakespeare munkáit dörögte otthon, Leart, Coriolánt, Brutust, de a színpadon nem jutott hozzá, hogy valamelyiket eljátszhassa. Hogy egy pár krajczár mellékjövedelemre szert tehessen, szinlapokat hordott ki, talán másolt is, czédulákat ragasztott. Hiszen a hagyomány szerint a Nemzeti Színháznál is statiszta volt, még pedig a bolondosabb fajtából. Fehér-