Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Vörösmarty életéből

Vörösmarty életéből 29 tud kifogni. Ha húszszor kiugrik, haszonegyikszer üt rá. Türelmes, szorgalmas embernek kell lennie. Most megáll, félbe hagyja munkáját, mert valaki nevén szólította a présház mögül. — Mihály te! — Mi az, bátya? Nézd azt a szép négylovas hintót! Eszem a lelkét, de szép pár ló! Nézd, az ostorhegyes, hogy hordja a nyakát! Hogy lépnek! Mihály, te nagyvárosban járt ember vagy, micsoda úri familia lehet ez? Mihály előbb letörli izzad homlokát, aztán néz el a szőllő mellett elvonuló út hosszában. Csakugyan, gyönyörű négyes fogat közeleg, lassú lépésben. Két férfi ül a hátsó ülésben, kettő velük szemben s egy a kocsis mellett. És éppen a gyeplőt tartja, melyet a kocsis adott kezébe, hogy örömöt csináljon neki, hiszen még gyermek! Az egyik férfinak a hátsó ülésben határozott, katonás jellegű arcza, parancsoláshozszokotttekintete van. A mellette ülő fiatal ember nagyon hasonlít hozzá; ez fia a leirt idősb férfiúnak, valamint a más három gyermek is. Ki nézné ki e gyermekarczokból azt, hogy e jelenben még semmit sem mondó vonásokat valaha országszerte megbámulják s neveiket lelkesült tisztelettel hangoztatják. Az a szenvedélyes kis kocsis ott elől ugyan nem oly külsejű, hogy le lehessen olvasni arczárói a későbbi szent tamási csaták hősét s az apja mellett ülő fiúról sem gyanítaná senki, hogy lesz idő, midőn