Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi színészversei

Petőfi szinészversei 15 „Pártolj, közönség, és majd haladunk", Mond a szinész; és az meg igy felel: „Haladjatok, majd aztán pártolunk" ; És végre mind a kettő elmarad. Nem is hiszem, hogy e színészetet Becsülni fogják, míg ez befogad Minden bitangot, gaz sehonnait, Kik a világnak söpredékei, S itten keresnek biztos menhelyet. Barátom, ez fájt nékem és neked, Ez keserite minket annyira. Az Isten adja, hogy minél előbb Akképpen álljon szinművészetünk, Amint valóban kéne állnia." És Mohácson elbúcsúzott a tönkrement társulattól : „Mert én utáltam a nyegléskedést, A sok „utószor"-t s a görögtüzet S tudj' a manó, mily csábításokat" s visszament a diákpályára, melyet annyiszor félbeszakított." A „Szin és Való" czímű költeményéről, mely a diákidők kísérlete, Havas ezt irja: „Ezzel a költeménynyel s a „Lehel" czímüvel Petőfi pályázott a (pápai) Képző-Társaság által 1841. deczember l-jén kitűzött balladai jutalomtételre. A pályaművek beadásának határidejéül június 15-ikét állapították meg. A jutalmat 1842. június 24-ikén a bírálók (Kovács Pál és Széky Béla) véleménye alapján a „Szin és Való" czimű románcznak ítélték oda, míg