Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Egy színész-család

134 Petőfi-Könyvtár Nem úgy volt megírva a sors könyvében. Már apja temetésekor panaszkodott a gyermek, hogy olyan hideg az a koporsó, ne vigyék hozzá közel... Ö fél a temetőben . . . Vigyék onnan haza . . . Utolsó éjszakáján — irja Jókai — gyakran fölriadt. Fogadott anyja nyakába kapaszkodott s kiáltott: — Anyám . . . Engemet hivnak ... De én nem akarok elmenni . . . Nagyon hivnak ... Ne ereszszenek el! . . . Aztán elvitték őtet is, azokhoz, akik hivták . . . Volt még egy kis hely az apa és az anya koporsója között. És amint lebocsátották a gyermeket a sir fenekére, amint megmozdult fölötte a búcsúima hangja, ime, egyet mozdul a koporsó s benyomva az elválasztó földet anyja sirja felől, a gyermek koporsóstul együtt odaborul az anyja kebelére . . ." Lássátok, ilyen tragédiái vannak ennek a bolond komédiás világnak . . .