Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Egy színész-család

Egy szin ész-család. N

agyon szép az a szinész-élet, különösen bizonyos messzeségből. Olyan mint a szobor. Bizonyos távlat kell hozzá, hogy élvezhessük, így, kívülről, minden tökéletességnek tárháza. Dicsőség, folytonos ünnepeltetés, könnyű megélhetés, örökvidámság s még tudja Isten, miféle paradicsomi javak. De ott, a nappali, félig világított színfalak közt, vagy az élet világításában: igen, igen komor tragédiák folynak le. Százat tudok elmondani, — de minek tépjek föl sebeket? A messze múltba nyúlok vissza, arról a szinész-családról mondok el egy históriát, amelynek minden tagja rövid egy esztendő alatt pusztult el, mintha a görög tragédia moirája indult volna meg, fekete lavinájával eltemetendő három virágzó életet. Akkor — értsd az ötvenes években — a magyar népszínmű Bodenburg Lina művészetéhez volt kötve. A népszínmű egyáltalán csak akkor virágzott, akkor virágozhatott, mikor hivatott interpretátorai voltak a magyar népiéleknek. Mert ez olyan speczialitás, amelyet internaczionális művészettel nem lehetne megérzékiteni. Bodenburg Lina maga a kedvesség,