Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

A vándorlás utolsó évei

118 Petőfi-Könyvtár A társulat elküldötte Rózsa esküdttel a díszítőt, s a társaság a kijelölt napon déltájában tizenkét bérelt szekéren, azonkívül a társaság saját két szekerén, melyek elé négy-négy fórspontos ló volt fogva, megindult. A tizennégy szekér úgy repült, mintha szöktették volna a társulatot. Az első és utolsó szekéren egy-egy megyehajdu ült nagyobb dekórum okáért. Rózsa esküdt a legelső kocsin, mint a szélvész hajtatott előre, hogy a társulat illő elhelyezéséről gondoskodhasson. Este Nagykomlósra értek, ahol az egész vendéglő le volt a társulat részére foglalva. Nagy dolog volt ez akkorában, mikor minden stáczión egy tisztességes ágyért vagy kis kamaráért valóságos harczokat kellett vivni, nem lévén kedves vendégei a vidéki korcsmárosoknak a vándor komédiások. Mikor Reszler színigazgató a hatvanas években a Dunán tul járt, a Patkó-világ virágzó korszakában, Somogymegye egy kis falujában rekedtek meg s a korcsma, vásár ideje lévén, zsúfolva volt emberekkel. A társulat drámai primadonnája, Némethy Irma beteg volt, s az ivóban nyomorgott egy padon, Tamási, a társaság fiatal tagja, akkor még kezdő szinész, aki később Szigeti Imre társaságához szegődött, s Pécsett és Veszprémben aratta első diadalait, már akkor is nagy ördög volt, tűzről pattant, tréfálni szerető legény, aki megsajnálta a szegény primadonnát s fogadkozott, hogy szerez neki szobát. Sőt az egész társulatnak.