Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Egy régi intendáns

Egy régi intendáns 111 Színházban, akkor Pest vármegye színházában arassa első diadalait. Szilágyi Pál Kassától való búcsúját így irja jegyzeteibe: „Elváltunk Kassa minden rendű lakosaitól, kik közt sok derült napot töltöttünk, sajnálattal nyújtotta mindenik kezét, nem tudva: látjuk-e egymást valaha? — Különös érzet lepett meg, mikor a bárótól búcsúztam. Előérzetem súgta, hogy e becsületes embert, ki annyit fáradozott, ki hétezer forintot áldozott csupán hazafiságból, — ezt nern látod többé! — Sokáig néztünk egymásra, nem szóltunk,— egy könnycsepp'rezgett szemében, némán nyújtotta kezét, végre egy: „Isten velünk! Azzal elváltunk. Előérzetem nem csalt, mert három hó múlva a báró szélhüdésben meghalt. Áldás poraira!" Ezt az áldást mondja utána minden szinész, mert azóta sem volt Magyarországon olyan intendáns, mint báró Berzeviczy Vincze!