Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Egy régi intendáns

Egy régi intendáns 103 nagyra becsülte s barátságával is kitüntette, őtet szemelte ki a reformerek lapjának szerkesztőjeül. A lap a Jelenkor és Társalkodó lett volna, melynek előkészítésén Kisfaludy annyi buzgalommal és oly meleg lelkesedéssel munkálkodott. Ez a reformorgánum maga köré gyűjtötte volna munkatársakul a fiatal magyar irókat s az egész ifjú nemzedék munkásságát bele akarta vonni a küzdelembe. De ekkor halt meg oly forrón szeretett Teréz nénje is, aki testvére helyett anyja és oltalmazója volt s ez annyira leverte s oly mértékben ásta alá életkedvét, hogy igazán siettette halálát. 1830-ban november 21-ikén költözött el, szeretett nénje után, aki még a másvilágra is csak azért ment előre, hogy az ő kedves Károlyának jó helyet csináljon. Katona József halála óta ez volt a magyar színműirodalom nagy és pótolhatatlan vesztesége. A kassai társaság tehát nem üdvözölhette a költőt városa színházában s csak későn értesült kora haláláról. Szilágyi Pál ekkor éppen nagy plánummal vesződött, meg akarta teremteni az első színészi nyugdíj-alapot. Látta ugyanis, hogy Berzeviczy báró minden igyekezete a színészek sorsának javítására, kenyerük állandóvá tételére irányul, kedvező fogadtatást remélt tehát tervének, amely a következő volt: „Felszólítom társaimat egy nyugdíj-intézet alapítására; tervet is készítettem, mely szerint a tagok fizetésük minden forintjától három krajczárt bennhagynak és én biztositám, hogy kieszközlendem a