Kacziány Géza: Petőfi könyvtár 18. Petőfiről és mestereiről (1909)

Petőfi

Petőfiről és mestereiről 33 És van-e költő, ki a szabadságszeretetének oly láva-perzselő, izzó szenvedélyét mutatta volna valaha, mint ő. „Haza és szabadság, ez a két szó, melyet Először tanuljon dajkától a gyermek, És ha a csatában a halál eléri, Utolszor e két szót mondja ki a férfi !" A legelső és legutolsó szó, az első, mit dadogni megtanul, a szabadság igéje legyen, az utolsó, midőn a halál lezárja ajkát, a szabadság ... A kis fiu, kit alig vettek ki bölcsőjéből s máris koporsóba tettek, nem élt hiába a márcziusi napokban, volt haszna rövid életének : Te megérted kurta életedben A magyar nemzet föltámadását; Te hallottad e szent zajt s magad is Kiáltottad: éljen a szabadság. S bár ő republikánus testestől-lelkestől, amióta eszmél és az lesz véglehelletéig mert megvesztegethetlen jellem és szilárd becsületesség a respublika alapja . . . (beh jó, hogy meg nem érte a panamás respublikák megalakulását !) respublikánus vallásosságból is, mert a világszellem fejlődését látja a respublikában s annak haladását meggátolni: istentagadás, — ezért egy felség előtt leborul, ezt elismeri királyának s ezért vérét ontja: a szabadságért. Petfifi-Könyvtér. XVIII. 3