Kacziány Géza: Petőfi könyvtár 18. Petőfiről és mestereiről (1909)

Petőfi

32 Petőfi-Könyvtár Előtte nem volt más, mint szellemi nagyság s ezt csak a szabadsághősök között ösmerte el. S ezért aki csak isten előtt hajt térdet, egy nagy szabadsághős előtt térdre borul, mert az a magyar szabadságért csodás lángészszel küzd : „Oh Bem, vitéz vezérem, Dicső tábornokom, Lelked nagyságát könnyes Szemekkel bámulom . . . Ha volna ember, kit mint Istent imádanék, Meghajlanék előtted Térdem, meghajlanék." Bem a Világszabadságnak, Petőfi istenségének valódi főpapja s ő, mint hivő, térdet hajt előtte, hogy áldását elvegye . . . S van-e költő, ki a hazaszeretetnek lángolóbb szavakat tudott volna szentelni s ki e szavaknak megfelelő tetteket is hajtott végre? Száz költeménye dicsőíti a magyarok hazáját oly szenvedélylyel, mint előtte senki és mint utána senki. Van-e ki a népnek, az elnyomott népnek jogaiért oly bátran emelt volna szót, kiben a magyar föld népének eszméje oly tisztán, oly hamisítatlanul nyilatkozott volna meg, mint benne Hisz csontjából való csont, húsából való hus, véréből való vér volt ő is, s ha magát szerette, még inkább szerette a népet, melyből való volt maga is.