Kacziány Géza: Petőfi könyvtár 18. Petőfiről és mestereiről (1909)

Petőfi

16 Petőfi-Könyvtár kezésének örök titka, mely testi alakot a világ legszerényebb kis falvában, Bethlehemben ölt, egy istálló jászla lesz azon oltár, mely elé három király térdel áhítattal, a napkeleti bölcsek, kiket oda csillag vezérel. S vájjon sokkal külömb hajlék volt-e az, melyben Petőfi Sándor látott először napvilágot, azon Petőfi, kinek szelleme előtt ma királyok áldoznak, önmagukat tisztelvén meg azon koronás fők, kik némi költői tehetséggel dicsekedhetnek, hogy saját népük előtt Petőfi lángszellemének tolmácsai lehetnek. Csillag vezeti e bölcseket is Petőfi felé, a lángszellem sugárzó csillaga, mely azonban sohase mutat királyi házra és Friss-palotára, hanem legtöbbször csak kis kunyhó, vagy éppen egy jászol felett áll meg. S az Írástudók fejedelmei leborulnak a jászol előtt is, ha abban a lángész földi hüvelye, a megígért Messiás fekszik. Minő volt társasága az Ember fiának? Simon Péter, ki leborult az Ur előtt és mondá neki: „Távozzál én tőlem, mert én bűnös ember vagyok", hasonlag Jakab és János, a Zebedeus fiai, a nép legalsó rétegéből való, tudatlan halászok voltak. De ezek hite nagy vala s e kősziklára épité fel egyházát az Úr. Más része tanítványainak publikánus volt, ami a mai fináncznak felel meg; vámszedő, tehát gyűlölt, megvetett egyén. Ezek voltak az ő tanítványai, saru nélkül járó szegény emberek, kik, midőn utána menének, néha csak a vetések közt leszaggatott buzafejeket morzsolgatták el tenye-