Kacziány Géza: Petőfi könyvtár 18. Petőfiről és mestereiről (1909)

Szerelem átka

Petőfiről és mestereiről 165 Szerelem átka.*) I. A legutolsó korosztály vonul a sírba. Hatvan év óriási idő a vas- és vér hatalmas nemzedékének is. A névtelen félistenek is csak emberek valának, kiknek a természet adóját le kell fizetniök. Az utolsók egyike, talán éppen a legutolsó, ki Petőfivel barátságban állott, az én jó atyám, Kacziány Nándor, megérte még a szabadság hónapjának hatvanadik évfordulóját, de annak kapujából, márczius 2-án hajnali három órakor átlépett az örökkévalóságba. Szerényen élt, szerényen halt meg. Ha megalkuszik vala a korral, talán mint a királyi kúria másodelnöke vagy legalább is tanácselnöke fényes díszsírhelybe vonul a nemzeti pantheonban. Nem alkudott meg, — mint nyugdíjas törvényszéki biró halt meg. Nem panaszlom fel, sőt e díszes gyülekezetben, melyben vendégként jelenek ma meg, meg sem említeném, ha Petőfinek barátja, ismerőse s olyan nem lett volna, ki nekem több izben említette, hogy a segesvári gyásznap után három hónappal még látta Petőfit és beszélt is vele. E körülmény teszi érdekessé őt a Petőfi-Társaság előtt s az, hogy 1846-ban, mielőtt a bécsi egyetemre ment volna magántanárnak, igen számos alkalommal érintkezett Petőfivel, sokszor billiárdozott és politizált vele a Pillvaxban s haláláig.mindig lelkesült Petőfiért, kit mint költőt és embert mindenek fölött becsült. A szó teljes értelmében kortársak voltak. Petőfi a félegyháziak állítása szerint 1822 deczember utolsó vagy utolsó előtti napján született Félegyházán s midőn ez alkalommal Petőfiről ott felolvasást *) Felolvasta Márczius 15. hatvanadik évfordulóján a Petőfi-Társaság diszülésén.