Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi István versei (J219 Elküldöm a Belzebub fiát, (Ki most egy szabó-legény) Szép minő csak Ámor lehet, Finom bőrrel arcz s kezén. Kék szemében mennyet látsz majd, Fehér gyöngysor fogai Közül, mint a lépből a méz, Folynak édes szavai. Mint egy ifjú Júnó bátran S merészen elődbe lép, S szól majd hozzád szerelemről, Üdvről s mindenről, mi szép. Elmondja majd ékes szóval Mindazt, amit nem érez, (De valamelyk szép regényben Szórói-szóra irva lesz.) S megfogja szép kis kezével Még szebb s kisebb kezedet S bájlón, csengő hangon mondja El majd, hogy miként szeret! . . . S érintésétől majd véred Ereidben lázba jő; Szemedbe néz s szem-sugára Lesz szerelmi nyílvessző. Amely által járja szived, Az én nevem keresve, Hogy azt onnan mindörökre Tisztán letörölhesse.