Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi István versei (J207 NYÍRFÁK ALATT. Fehér héjú, zöld leveles nyírfa, Szivem könnyét alatta elsírta; Itt fakadt, itt eredt meg forrása, Hogy a lányka, az a barna kis lány, Hullani ne lássa. Ide hulltak a fa gyökeréhez, Minden cseppből rajt' egy zöld levél lesz ; Zöld levél, az elhullott könnyekből! . . . Mig az élet lassan-lassan kihal Fájó kebelemből. Majd ha itt jár az a barna kis lány Egy őszi est hűvös alkonyatán, S fonnyadt levél hull hókebelére, Esti szellő mondja el majd néki : Mit szenvedtem érte! (Dános, 1858.) MEGÍGÉRTEM . . . Megígértem s ím szavamat tartom: Által adom szerény dalaim. Olvasd lányka egytől-egyig őket, Ismerd szerelmem s fájdalmaim. Bennök leled éltem történetét, Múltam, jelenem s a jövőbe' Reményimnek zöld bokrába szivem Új virágul, mily vágyat sző be.