Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1849-1852.

Petőfi István versei (J87 Majd ekkor azután Á-tól fogva V-ig, Az elejétől egészen végéig Elbeszélünk mindent, mi szivünkön fekszik Nálatok maradunk egész sötét estig. Isten veletek hát! .... Éljetek boldogul. Bizzunk az Istenben: sorsunk jobbrafordúl (Mötz, 1850 jan. 29.) NINCS NYUGTOM. Nincs nyugtom. Ha ébren vagyok, Gyötörnek a gondolatok, Az éj sem ad nyugtot nekem, Álommal töltöm éjjelem : Véres csatákról álmodok szüntelen, Gazok vérével festve fegyverem. Huszár voltam mult éjszaka, Alattam délczeg paripa, Kantárszárt tarta balkezem, Jobbamban éles fegyverem. Előttünk a szabadságnak hóhéri, Velük szemben a szabadság bajnoki. És lőn csata véres és hosszú, Mert forrt keblünkben a bosszú; Hullt előttünk az ellenfél, Patakká lett az elfolyt vér S végre a gazok futásnak eredtek, Sebes szárnyán a rohanó szeleknek.