Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István versei 1844-1849.

Petőfi István versei (J63 Koporsód a sír szélén áll; Itt nyugszol majd szép virágszál, Hol keresztedre borulva Hullnak könnyeim sírodra. Zörög a hant koporsódon . . . Most temetik boldogságom; Elzárnak örökre tőlem . . . Óh! repedj meg árva szivem ! (Ókér, 1848.) FÖL BARÁTIM . . . Föl barátim ! . . . a csatára, Hí a harczok istene; Győzni fogunk, nem hibázhat A magyarok fegyvere. Legfőbb bizalmát szép hazánk Mi bennünk helyheztette; Győzni fogunk! . . . mert velünk van A magyarok istene ! Villám lobog szemeinkben, Felforr minden csepp vérünk, Minden csapásunk egy halál, Porba hull ellenünk. Rablói kedves hazánknak S szabadságnak tiprói, Nemzetünk nagysága előtt Földre fognak borulni.