Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István versei 1844-1849.

Petőfi István versei 53 Kalpagomhoz köss bokrétát, Reá háromszín pántlikát, Vörös, fehér és zöld legyen, Hadd lássa meg az az ellen, Ki magyar! Süvegemen a bokréta, Jöjj kedvesem karjaimba; Megölellek, megcsókollak, Úgyis talán sosem látlak Angyalom! Isten hozzád kedves rózsám, Gondolj úgy néha-néha rám ; Ha meghallod holt híremet, Ejts érettem egy pár könnyet Naponta. Isten hozzád! — élj boldogúl, Három év nem soká elmúl; Vitézségért érdemjelet, Szerelmemért a szivedet Kívánom! (Palota, 1848.) BÚCSÚ. Lelkem-adta gyöngy-leánya, Halld meg búcsú-szózatom : El kell válnom, tán örökre, Tőled kedves angyalom. Elmegyek, ím' búcsút veszek, Vérzik szivein, mint a nap, Mely a tájtól búcsúzik, ha Beköszönt az alkonyat.