Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István versei 1844-1849.

Petőfi István versei 41 Ablakára ülnék, Ottan kerepölnék, Még kijönne rózsám, Hogy megcsókolhatnám. (Kunszentmiklós, 1844.) SOKAN KÉRDEZTÉK . . . Sokan kérdezték már tőlem : „Petőfi az én testvérem?" Büszkén feleltem meg erre: „Én vagyok egyetlen öcscse." Azt is mondták: „hogy nevemet Mért nem magyarosítom meg? Csináljak én is verseket, Van bennem költői ihlet." Nevem, ha megújítanám, Haragudnék rám az apám; Hogyha verseket csinálok, Megölnek a kritikusok. Költő lenni bár szép dolog, De e vágyról én lemondok! . . . Gyenge madár képzeletem, Magasra nem röpíthetem. Alant jár az a föld felett, Elérheti minden gyerek; Szárnyát szegnék, dobálnák is, Megrugdalná a szamár is.