Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István versei 1844-1849.

VERSEIM ELÉBE. I. E kis versfüzért, mit én kötni vágyok, Nem ékesítik idegen virágok; Szerelem rózsája s a remény zöldje Tüskével együtt lesz egybekötve. Nem kötöm füzérem senki számára, Nem bizom a világ bírálatára; Egyszerű, szelíd virágim füzére, Légy szentelve bús multam emlékére! 11. A tudományok virágos kertjében Megtiltá nékem járni végzetem, S ha mutatok egy-két gyönge virágot, Azt a természetnek köszönhetem. Ifjú valék és egy kedves lányka Meghódította gyenge szivemet; Azóta a szerelem édes lángja, Hol gyötör, hol felvidít engemet De a szép lánykánál s mindenekelőtt Van egy, mit én még jobban szeretek: Te vagy az gyász-hazám, te vagy, kiért Most annyi bút s fájdalmat szenvedek.