Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1858-1880.

236 Petőfi-Könyvtár Hogy is ne, kén' ugy-e ? — izmos karjaid közt Potrohos létemre én kerülnék alól, Csinálnál belőlem: „földhöz ragadt szegényt'. Káromkodni kezdjek? — ez kellene még csak, Czivilizált század szülötte létemre Ázsiai fajnak vérében keringő Barbarizmusáról tennék bizonyságot. Szemrehányást tegyek ? — ezt tehetném ugyan, Noha ehhez jogom éppen semmi sincsen. Én sem lévén jobb a Deákné vásznánál Indulatom rejtvén, játszom a nagylelkűt. Mit is tegyek veled? Bármihez is fogjak, Azon szomorító valóságot látom: Hogy keblednek szegzett puskámnak golyóját Kilővén, nem a te — en-szivembe martom! Volna még egy hátra, hosszú hallgatásod Által elkövetett szörnyű merényletért Hasonló mértékkel fizetni a kölcsönt: Hallgatni, mint kinek halál csukta száját, S várni türelemmel megszólalás művét. Ámde hát ilyesmit buzgó pogány létem Tenni sem engedi s e vallásom tiltja, Tartván a Krisztussal, ki megfeszíttetett: „Ki reád kővel dob, kenyérrel dobj vissza." Teszem is ezt midőn bűnbocsánatomnak Áldásos malasztját posta uiján küldöm; Erkölcseidben, hogy mint bizom, mutatja: Utánvétel nélkül küldött küldeményem. Találj ki valamit, amúgy hevert észszel, Írd meg gyorsan s én még sokkal gyorsabb leszek — Bármibe kerüljön — a patent adással. Öt csillag jelent meg előttem az égen : Üdvözlöm azokat mindenféleképpen. (Csákó, 1875 febr. 12.)