Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István

20 Petőfi-Könyvtár verseit és pathetikus leveleit. Amilyen csendes, hallgatag udvarló volt, olyan beszédes leveleiben. Roppantul féltékeny volt nem kis gyötrelmére saját magának és Antóniának. A szerelem eléggé kilátástalan volt. Petőfi István már 32 éves és még semmi biztos állása nincs neki, de meg különben sem az a férj, akit a család szívesen óhajtott volna. Sok aggodalmat okozott ez a szerelmeseknek és a titkukba beavatott Bőhméknek. Petőfi István nyilatkozni akart a szülőknek, Antónia folyton halasztotta a dolgot. „Én augusztus 13-ára határoztam el magamban szülőidnek bevallani szerelmünket, — írja Petőfi István egy kiadatlan levelében, — ezelőtt 9 évvel e napon a legnagyobb fájdalom ért, t. i. a világosi fegyverlerakás, hol hazánk legszentebb ügyét tettük sírjába, érjen tehát 9 év után ismét e napon a legnagyobb öröm, ha szülőid sem ellenzik szerelmünket, vagy ismét a másod izbeni legszörnyűbb fájdalom, ha szülőid megtagadnak tégedet tőlem s így e nagy emlékű nap kétszeresen emlékezetes lesz." — Antónia kérésére a megkérés újra elmaradt. Hogy legalább arra hivatkozhassék, el tudja tartani feleségét, Szendrey közvetítése utján gazdatiszti állást szerzett magának Geiszt Gáspár csákói uradalmában. 1858 őszétől fogva állandóan Csákón is lakott. Az öreg Gaylhoffer azonban így is megtagadta tőle lánya kezét. Petőfi István nem mondott le, makacs kitartással írogatta leveleit kedveséhez,