Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi István versei Hogyha meglát, kedves arcza Elfog-e majd pirulni? Avagy, mint a nap a földtől, Tőlem el fog fordulni? Fut a gőzös, robog a föld, A gép hosszat füttyent . . . Meg is állt már valahára! Földön vagyok itt lent. Még a földön . . . nemsokára Meg nyilik mennyországom: S benne lánykám angyalomat S üdvösségem meglátom. (1858 ápr. 3 ) Ml AZ ÉN ÖRÖMEM? Mi az én örömem? Lelkemen átfutó Sebes hulló-csillag, Alig hogy feltűnik, Alig vet rám sugárt, Már is tova szalad. Mi az én fájdalmam ? Szikla a tengernek Kellő közepében; Az enyhülés zöldje Gyökeret nem verhet, Megkövült földjében.