Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi István versei (J193 — — Fülkeresnéd-e síromat, Jó angyalom, kedvesem ? Akkor is téged szeretve, Nyugodnám ott csöndesen. Jöjj siromhoz, szép szerelmem ! . . . Emlékezz rám, s ne feledd, Hogy nincs, ki rá könnyet ejtsen, Csak az ég s a te szemed. (Dános, 1858.) EGY ÁLOM. (Freiin v. Nell után németből.) Álmodtam a legszebb álmot: Azt véltem, hogy tied vagyok. Alig birtam boldogságom . . . Szép volt ezen álom! Édes volt az árva élet, Édenné alkotá képed Alacsony és szük lakom . . . Szép volt ezen álom! Szemeidben láttam mindazt, Ami szép, jó, szelíd, igaz, Az egész nagy tág világon . . Szép volt ezen álom ! Gyakran függe lelkem kéjjel, — Hogyha varázs-ömlengéssel Szóltál, — édes ajkidon . . . Szép volt ezen álom !