Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi István versei (J189 Ha befagy a patak. Megszűnik moraja; Szenvedő szivemnek Megkövült fájdalma, Kihalt bús sóhaja. Csillapodik a szél, Ha jön az alkonyat; Lelkemen átzúgott Szerelmi viharnak Csak emléke maradt. Tél után jő tavasz, A dermedt ág fakad, S láthatni majd rajta Zöldellő lombokat, Zengő madarakat; Kiholt ág volt szivem, De im' újra fakad; Ha leszállott a nap, Kél az esti csillag: Szeretek újólag. (Dános, 1858.) NEM MONDTAM MÉG . . . Nem mondtam még, hogy szeretlek, Mért is mondanám én azt? Elárulja még az ég is, Az ébredő szép tavaszt.