Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

176 Petőfi-Könyvtár SZERETVE A SÍRBA SZÁLLNI . . . Szeretve a sírba szállni, Mi szép s kedves gondolat! . . . Oly szív- és lélekemelő, Lágyan ringat, mint a szellő A virágot és virágos Fákon a zöld lombokat. Kis domb alatt fakereszttel Béke- s csendben pihenni . . . Hova eljár a kegyelet A kiszenvedi sírja felett A szeretet emlékének — Egy-egy könnyet ejteni. Elvérezni a csatában . . . Mi szép s dicső gondolat! Midőn a mély, nyitott sebből Vérsugarak törnek elő, Mint megrepedt felhő mögül Pirosló napsugarak. És midőn a kivívott ügy Végre diadalt arat, Nyugodni egy közös sírba', Melynek kövén így áll írva: „A hálás hon fiainak, Akik érte éltek s haltak", Mi szép s dicső gondolat! (Dános, 1857.)