Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

174 Petőfi-Könyvtár Hajnal óta már a másik ágyás járja ; Kirúgva a szeme, megtörve szalmája, Háromszor fordítva s megrázva az ágyás, Törek-tisztításhoz készül minden villás. Rángatni kezdik a vasfogú gereblyét, Meggyülve előttök, törek, buza, szemét, Magok és fölfelé rántják a gyűlt rakást: Kettőt rúgnak bele s tesznek annyi rántást. És ezt mind fütyülve csinálják az ifjak, Mig az öregebbek dörmögnek, mormognak; Majd így tedd ; majd úgy tedd ... járják teremtették, Hiszik, hogy ők mindezt nagy kanállal ették. Magam is unom a pörölést, pattogást; Távolabb tekintek, — hadd lásson szemem mást, Hol a kövér ugart vetés alá szántják, Vetnek is egyúttal, be is boronálják. Ide hallatszik a taliga-nyikorgás, Ökrök szólítása, az ostorpattogás, Ostoros-gyerekek víg füttye és dala, Boldogok! . . . nem tudják, mi az élet baja. Ha elillant az ősz s beköszöntött a tél, Fült kemencze mellett nagyobb része henyél; A jobbja, serénye fúr, avagy faricskál, Serdülő lánykáknak rokka-szeget csinál. Száraz barlangkórót kerget felém a szél, Láttára lelkemből fájdalmas sóhaj kél! . . . Azokra gondolok, kiket messze, távol Balsorsuk így üldöz; ... jó Isten tudná, hol!