Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

152 Petőfi-Könyvtár Ágyam felett terül egy fa, Kis csalogány zeng azon, Szerelemről dalol csupán ... Még álmomban is hallom. III. Ha tudnák a virágocskák, Mi mély szivemnek sebe, Vélem együtt sírnának, hogy Fájdalmam hadd enyhülne. Ha tudnák a csalogányok, Milyen bús s beteg vagyok, Vidáman harsogtatnák ők Felüdítő szép dalok. Magasból leszállnának az Aranyos csillagocskák, S vigasztalni jönnének ők; Hogy ha kínomat tudnák. Mindezek, mit sem tudhatnak... Fájdalmam csak egy tudja! Hiszen ő az, ő az, aki Szívemet szétszaggatta. (Pest, 1857.) ÉG A VÁROS . . . Ég a város, emészt a láng, Zúgnak félrevert harangok. Irtózatos! . . . egymást érik Zavart, jajveszéklő hangok.