Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

150 Petőfi-Könyvtár Mért is nem jő egy sodró vész, Éltem fáját kidöntő! . . . Úgyis átok az életem, Áldás vón a temető. (Pest, 1857.) MERENGVE JÁRSZ . . . Merengve jársz lányka, Mint a hold az égen; Gyötrő szerelemmel Függsz egy ábrándképen. Látod a hold milyen Szomorú és halvány? Te is halvány s bús vagy Szerelmes, szép leány. Kigyúl a hold arcza, Ha kél az ég alján, Leskelődve tekint Nap kedvese után. Ah! de az részvétlen S mosolygva tűnik el A láthatár végén . . . S ki tudja, kit ölel? Nyilik néha rózsa Arczodnak szűz haván, Vagy az nem viszonzott Szereimed pirja tán?