Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

Petőfi István versei (J133 S fellegektől tisztítja a Borult eget; Kizöldül a liget, erdő, A holt berek, S zúg a patak, dalra kél a Madár-sereg. Enyhülések, változások Szem-tanúja: Napról-napra nőttön-nő a Szivem búja. Csak számomra nincs enyhülés, Nincsen vigasz, Csak búbánat, csak fájdalom, Csak mindig az. Az örömből harmat-cseppnyi Sem jut nekem, A remény is fájdalommá Vált keblemben. Bánatimnak kútforrása A szerelem; Szivem lángol, égető szomj Gyötri lelkem. Hadd lobogjon, hadd gyötörjön, Lesz szünete: Ha elcseppen szivem vére Végső cseppje. (Brünn, 1857.) KEBLEM HEVÜL . . . Keblem hevül, Szivem úgy ég; S arcz s homlokom Hideg, mint jég; Petőfi-Könyvtár. XVII.