Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

Petőfi István versei (J125 Ereszkedj le halkan Tiszta homlokára, Miként szelid álom Az ártatlanságra. És ha megilletett Édes lehellete, Teljesülve itn ott Vágyad leghőbbike. Térj vissza vidámon, Keblem nyitva leled; Inkább örömed, mint Búdtól, repedjen meg! (Brünn, 1857.) DINOM-DÁNOM. Végnélküli tánczvigalom Az én egész életem, Hej! sok tánczot furcsa nótán Járat el a sors velem. Amig szilaj ifjú voltam, S bútól kimélni akart, Egész kedvvel lelkesülten Jártam el a friss magyart. Föl-fölszöktem jó magasra, S összeverém a bokám, Ha elragadt a vidámság, Hajdan híres paripám.