Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1849-1852.

Petőfi István versei (J97 Hanem azt az édes jó hazát, Amely már nyolczszáz éveken át Viseli haragod bosszúját, Áldd meg, kérlek, áldd meg aztat hát. S nemzetem, melynek drága vére, Annyiszor folyt hazám földére, S hordja a szolgaság lánczait S eszi a nyomor falatjait, Oh, szánd, kérlek, ne alázd meg őt, A rabságban oly rég szenvedőt; Küldd le a reménység csillagát S der tsd fel jövője hajnalát. Fogadd el első fohászomat, Add hozzája szent Jegyen" szavad. Hallgass meg hát édes Istenem, Tedd boldoggá hazám s nemzetem i (Mötz.) VISSZAEMLÉKEZÉS F. E.-RE. Szép valál, óh lányka, szép, mint a kegyelem, Csak hogyha hozzája hü lettél volna még; Könnyebben hordoznám szenvedésem súlyát. Óh, bár reád vissza ne is emlékeznék! Hiába törekszem, hogy elfeledjelek, Előttem leng arczod bájoló szépsége; Hűtlenséged által csalódott szivemnek, Nincsen nappal, nincsen éjjel pihenése. Petőfi-Könyvtár. XVD. 7